A tarajos gőte emberméretűrokona, egy körömnyi aprócska béka és egy átlátszó, vak szalamandra egyaránt szerepel a Londoni Zoológiai Társaság által összállított,bolygónk legkülönlegesebb és egybenlegritkább teremtményeit felsorakoztató százas listán.

1. Kínai óriásszalamandra

Szinte már tragikus, mennyire nem tekintjük a kétéltűeket az állatvilág teljes jogú tagjainak. Egyrészt talán azért van ez így, mert - ki tudja miért - visszataszítónak látjuk őket, olyan állatoknak, amelyek nem szorulnak védelemre, miközben érzéseink hátterében valószínűleg az áll, hogy igen kevéssé ismerjük a béka-, gőte- és szalamandra fajokat. Pedig a védelmünkre szorulnának, sokkal inkább, mint az emlősök vagy a madarak - mutat rá dr. Jonathan Baillie, a Londoni Zoológiai Társaság evolúciós szempontból különleges és globálisan veszélyeztetett (Evolutionarily Distinct and Globally Endangered, EDGE) fajok kutatására és védelmére alakult programjának vezetője annak apropóján, hogya zoológiai társaság sikeres programja a tavalyi EDGE Emlősök után a napokban indította útjára az EDGE Kétéltűekelnevezésű kezdeményezését, amely a bolygónkon élő legkülönlegesebb, ritka béka-, gőte- és szalamandrafajok megismertetését és védelmét hivatott elősegíteni.

Napjainkra a Földünkön élő minden harmadik kétéltűfaj a kihalás szélére került: 32 százalékukat, összesen 1896 fajukat soroljuk a veszélyeztetettek közé. Összehasonlításképpen ez az arány a madarak között 12, az emlősfajok között 23 százalék. Az ismert kétéltűfajok közül 34 mára bizonyosan kipusztult természetes élőhelyén, és további legalább 130 faj is hasonló sorsra juthatott: az elmúlt években már nem lelték nyomukat a szakemberek. Legalább 43 százalékuk egyedszáma rohamosan csökken, ami azt jelenti, hogy hamarosan ezek a fajok is a veszélyeztetett fajok csoportját gyarapítják. Mindössze a kétéltűfajok 1 százaléka gyarapszik.

A kétéltűek körülbelül 350 millió éve jelentek meg a Földön. Túléltek több nagy tömeges kihalási korszakot is, jelenleg azonban számos veszély leselkedik rájuk, aminek következtében számuk gyors fogyatkozásnak indult.

Három rendjük van: a farkatlan kétéltűek (békák és varangyok), a farkos kétéltűek (szalamandrák és gőték), valamint a lábatlan kétéltűek vagy féreggőték. Nagyjából ötezer fajukat ismeri a tudomány; az Antarktisz kivételével az összes kontinensen előfordulnak. Különlegességük, hogy jó indikátorai a környezet állapotának, mivel jóval érzékenyebbek a környezeti hatásokra, mint más élőlények.

A kétéltűeket többek között az teszi különlegessé, hogy egyed- és fajszámcsökkenésüket nem csak olyan területeken figyelték meg, ahol az élőhelyek romlása, pusztulása világosan érzékelhető, hanem védett nemzeti parkokban, az embertől viszonylag távolabb eső vidékeken is - a károsan ható faktor felbukkanását egy adott területen sok esetben más nem jelzi, csak a kétéltűek számának rohamos csökkenése. A kétéltűek közül számos faj igen érzékenyen reagál környezetének romlására még jóval azelőtt, hogy más állatcsoportokban hasonló jelenséget tudnánk megfigyelni, ennek köszönhetően a békákat, de a kissé nehezebben megfigyelhető gőtéket, szalamandrákat is a káros folyamatokat elsőként jelző indikátorfajoknak tekintik a biológusok.

Veszélyek

Az élőhelyek felszámolása, a klímaváltozás, a környezetszennyezés, a vegyszerezés, a túlzott vadászat és a begyűjtés egyaránt fenyegeti a kétéltűeket, de a legnagyobb veszélyt mégis egy tíz éve feltűnt parazita gomba,a Batrachochytrium dendrobatidis hozta: ha felüti fejét, az általa terjesztett betegség a kétéltűek 80 százalékát hónapok alatt kipusztíthatja az egyes élőhelyeken. A gombás megbetegedés a békák között járványszerűen terjed, és nagyon könnyen átkerül egyik populációból a másikba. 2007 őszén új-zélandi kutatók arról számoltak be, hogy megtalálták a fertőzés ellenszerét, ami a tesztek során három, Új-Zélandon őshonos és a kihalás szélén álló békafaj esetében hatékonynak bizonyult, az azonban még mindig kérdés, miként juthatna el a szer a természetben élő veszélyeztetett fajokhoz.

Szintén globálisan ható tényező az UV-B sugárzás alkalmankénti megemelkedése; az ultraviola sugárzás elsősorban az ebihalak és gőtelárvák egyedfejlődését befolyásolja negatív irányban. Emelt mennyiségű dózis mellett a fejlődési rendellenességek legszélesebb skálája alakulhat ki, és legtöbbször már embrionális korban pusztuláshoz vezethet. A peték fejlődésében ugyanilyen problémákhoz vezet létfontosságú vizes környezetük savasodása és fémmel, nehézfémmel történt szennyezése.

Az EDGE Kétéltűek bolygónk legkülönlegesebb élőlényei, az első száznak alig egynegyede kap valamiféle védelmet - 85 százalékukra e nélkül pedig a biztos kipusztulás vár. A Londoni Zoológiai Társaság 2008-ban a listán szereplő első tíz védelmét tűzte ki célul - a következőkben ezzekkel a különleges kétéltűekkel ismerkedhetünk meg.

Kínai óriásszalamandra

(A felvételt a Londoni Zoológiai Társaság jóvoltából közöljük)

A kínai óriásszalamandra (Andrias davidianus) testhossza akár a 1,8 métert, súlya a fél mázsát is elérheti; ezzel a ma bolygónkon élő legnagyobb kétéltű. Evolúciós fejlődése közel 100 millió évvel azelőtt vált el a többi kétéltűétől, hogy a dinoszauruszok megjelentek bolygónkon. Arról, hogy hány kínai óriásszalamandra él még eredeti élőhelyén, nincsenek adatok, de ott, ahol évtizedeken át tanulmányozták jelenlétét, 45 év alatt körülbelül 80%-os egyedszámcsökkenést tapasztaltak. Bár Kínában tilos rá vadászni, nagy termete miatt könnyű prédája az orvvadászoknak; húsa a feketepiacon kilónként száz USA-dollárért cserél gazdát. A kihalás szélére került.

2. Sagala-féreggőte

Sagala-féreggőte

(A felvételt a Londoni Zoológiai Társaság jóvoltából közöljük)

A Sagala-féreggőte (Boulengerula niedeni) egy végtagok nélküli, kígyóforma kétéltű, a féreggőtefélék kevéssé ismert családjának egyik képviselője. A fajt 2005-ben írták le először. Nevét élőhelyéről, a dél-kenyai Sagala-hegyről kapta. A kutatók szinte bizonyosak benne, hogy a világon egyedül itt, 30 kilométeres területen maradt fenn.

3. Bíborbéka

Bíborbéka

(A felvételt a Londoni Zoológiai Társaság jóvoltából közöljük)

A bíborbékát (Nasikabatrachus sahyadrensis) csak 2003-ban fedezték fel a kutatók. Mivel az év nagy részét 4 méterrel a föld alatt tölti termeszeket majszolva, ritkán kerül az ember szeme elé.

4. Fokvárosi kísértetbékák

Rózsás kísértetbéka (Heleophryne rosei)

(A felvételt a Londoni Zoológiai Társaság jóvoltából közöljük)

A fokvárosi kísértetbékák (Heleophrynidae) családjába hat faj tartozik. Míg legtöbb fajuk Dél-Afrika sebes folyású patakjaiban honos, egyikük élőhelye a Fokváros környéki Skeleton Gorge, azaz "Csontváz-szurdok", ahol valaha tradícionális temetkezési hely terült el - innen ered rosszat sejtető nevük.

5. Barlangi vakgőte

Barlangi vakgőte

(A felvételt a Londoni Zoológiai Társaság jóvoltából közöljük)

A barlangi vakgőte (Proteus anguinus) Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Olaszország föld alatti karsztbarlangjainak, barlangi tavainak endemikus faja. Teste tökéletesen alkalmazkodott a barlangi-vízi élethez: mivel a sötétben nem venné hasznát a látásnak, teljesen vak, végtagjai rövidek, bőre áttetsző. Akár tíz évet is képes átvészelni élelem nélkül.

6. Mexikói tüdőtlen szalamandra

Az egyik mexikói tüdőtlen szalamandra-faj,aPseudoeurycea aquatica egyede

(A felvételt a Londoni Zoológiai Társaság jóvoltából közöljük)

Amexikói tüdőtlen szalamandrák (Plethodontidae) Észak-, Közép- és Dél-Amerikában, illetve a Mediterraneum középső vidékén honos, 2,5-25 cm-es méretű szalamandrafajok.A család 100 millió éve ágazott el a többi szalamandrafajtól - ezzelma valóságos élő őslények bolygónkon.Legtöbbjük veszélyeztetett, nincsen tüdejük, bőrükön keresztül lélegeznek.

7. Malagaszi szivárványos béka

Malagaszi szivárványos béka

(A felvételt a Londoni Zoológiai Társaság jóvoltából közöljük)

A Föld egyik leggazdagabb kétéltű élőhelyén, Madagaszkáron, a sziget déli részén elterülő mészkőből formált kanyonrenszerbenhonos a malagaszi szivárványos béka (Scaphiophryne gottlebei). Az év tíz hónapját magát a föld alá ásva tölti, csak az esős hónapokra merészkedik a felszínre, hogy párosodjon. Lábai remekül alkalmazkodtak a meredek sziklafalak megmászásához - akár teljesen függőleges felületen is feljut.Az erdők eltűnése és a környezetszennyezés következtében a faj fennmaradása komoly veszélybe került.

8. Chilei Darwin-béka

Mivelchilei Darwin-békáról soha nem készült felvételt, a fenti képen egyikközeli rokona, egy Darwin-béka (Rhinoderma darwinii) látható

(A felvételt a Londoni Zoológiai Társaság jóvoltából közöljük)

A chilei Darwin-békák (Rhinoderma rufum) hímjei utódjaikat szájukban védelmezik. Könnyen lehet, hogy a faj mára kihalt,hivatalos beszámolók szerint utoljára 1978-ban látták.

9. Ibériai dajkabéka

Ibériai dajkabéka

(A felvételt a Londoni Zoológiai Társaság jóvoltából közöljük)

Az ibériai dajkabékák (Alytes dickhilleni) több mint 150 millió éve önálló evolúciós utat járnak. Az Ibériai-félszigeten erdőkben, tavakban, mocsarakban, nedveslegelőkön honosak, túlélésüket az élőhelyek megszűnése veszélyezteti. A dajkabéka hímje hátsó lábaina megtermékenyített petékkel elássa magát a földbe,míg a peték, körülbelül két hét alatt,meg nem érnek. Ekkor kiássa magát, és a közeli vízbe merül, ahol lerázza lábairól a burokból kiszabaduló ebihalakat.

10. Gardiner Seychelles-szigeteki békája

Gardiner Seychelles-szigeteki békája

(A felvételt a Londoni Zoológiai Társaság jóvoltából közöljük)

Gardiner Seychelles-szigeteki békája a világ legapróbb békái közé tartozik: a legfiatalabb állatok 3, a kifejlett példányok 11milliméteresek.

[origo]