Európában megalitikus emlékmûvek széles övezete húzódik Olaszországtól egészen Skandináviáig, magában foglalva a brit szigeteket is.

A legnagyobb ilyen együttes a nyugat-franciaországi Bretagne fenyveseinek és hangamezõinek közepén található Carnac. Itt nemcsak több a kõ, mint Európa bármely más táján, de elrendezésük léptéke, és a 8 km hosszú terület is, a legnagyobb szabású. A néprõl, amely Carnac köveit emelte, igen keveset tudunk, de ügyes mérnököknek kellett lenniük, továbbá hatalmas tömegû munkaerõ állhatott a rendelkezésükre, és elõre elgondolt terv szerint építkeztek. Néhány tárgy és az építmény a világ legrégibb, emberkéz alkotta emlékeihez tartozik.

A carnaci együttes három jelentõs kõcsoportot foglal magában. Ezek a menhirek (ez a walesi maen, "kõ" és hir, "hosszú" elemekbõl álló szó minden magas, szabadon álló kõre vonatkozik) mind Carnac városától északra, Le Ménecben, Kermarióban és Kerlescanban találhatók. Le Ménec mellett 1099 követ rendeztek el 11 sorban, egy 1 km hosszú és 100 m széles területen. Ettõl keletre áll Kermario 1,2 km hosszú 10 kõsora. Még keletebbre van a majdnem négyszögletesen elrendezett kerlescani 13 rövid kõsor - összesen 540 kõ -, melyet 800 m után 39 nagy menhirbõl álló félkör zár le. A negyedik, sokkal kisebb együttes - Le Petit Ménecnél - alig 100 kõbõl áll. Ezt a pompás látványt nagyon találóan jellemezte Chevalier de Fréminville francia régiségbúvár 1827-ben: "Kövek regimentje, melyeket alaktalan sziklákból rendeztek el ilyen szimmetrikusan."

A kõegyüttesek nagyjából hasonlók, nyugat-keleti tájolású sorokból állnak, bár nem egyenlõ távolságban, az alakzat külsõ (északi és déli) szélein közelebb helyezkednek el egymáshoz. Minél keletebbre haladnak egy sor mentén, annál közelebb állnak egymáshoz és annál magasabbak a kövek. Néhol nem egyenes sorokban, hanem párhuzamos görbék mentén helyezkednek el. Változó a menhirek magassága is, a legkisebb kövek, Le Ménec nyugati végén csak 90 cm-esek, a legnagyobbak viszont Kermariónál , a 7 m-t is elérik.

A carnaci együttes 3000 megmaradt menhirje az eredeti köveknek alighanem csak a fele. Egyesek erodálódtak, másokat a helybéli gazdák vittek el saját használatra, de jócskán loptak belõlük az amatõr "régészek" is. Mivel a kisebb földmozgások és az 1722-es földrengés következtében sok kõ eldõlt és összetört, elszállításuk még könnyebb volt.

A kõegyütteseket különbözõ idõkben állították fel kb. i. e. 3500 és 1500 között, azaz durván egykorúak az angliai Stonehenge-dzsel és az egyiptomi piramisokkal. Bár továbbra is rejtély, kik voltak és milyen módszereket alkalmaztak Carnac "építészei", a geológusok általános véleménye szerint egyes menhireket, ha ugyan nem valamennyit, a kerék európai megjelenése elõtt állították fel (ennek elsõ bizonyítékai i. e. 1000 körüliek, bár könnyen lehet, hogy már korábban is használták). A köveket helyi gránitból fejtették, majd feltehetõen a bányától vonszolták Carnacig, és a helyszínen felállították õket. Mivel a legmagasabb kövek közül némelyik több mint 350 t, hatalmas munkacsapatnak kellett dolgoznia a feladaton. Abban a korban, amikor a férfiak várható élettartama 36, a nõké 30 év volt, nem valószínû, hogy bárki, aki a kõegyüttes egyes szakaszainál megkezdte a munkát, megérte volna annak befejezését.

A rnenhirek sugárútjai és kõkörei Carnac nem egyedüli, és nem is legkorábbi emlékmûvei. A térségben dombsírokat - famulusokat - is felfedeztek, amelyek közül legalább kettõ i. e. 4000 elõtt épült. Kermario tájolása egy álló kõre mutat, amely Kercado sírjának bejáratát jelzi. A sír maga nagy, fûvel benõtt földhalom, tetején egyetlen kõvel, belsejében pedig kõvel szegélyezett folyosóval, amely négyszögletes kõ sírkamrához vezet, ahova az egymást követõ nemzedékeket temették, bejárata a téli napforduló napkeltéjének irányába néz. Belsejében kövek szegélyezte folyosó vezet egy tágas kõkamrába. Ez az i. e. 4700 körül emelt halomsír Európa legrégibb fennmaradt építménye, és az egyiptomi piramisoknál is régebbi…

Carnac óriási földhalmai, de különösen a kövei látogatók ezreit vonzották az évszázadok során, akik közül sokan próbálták megmagyarázni a menhir-sugárutak valódi rendeltetését. Mint a XIX. századi francia regényíró, Gustave Flaubert megjegyezte: "Carnacról több ostobaságot firkáltak össze, mint ahány állóköve van." Az egyik legnépszerûbb elmélet szerint Carnac vallási központ lehetett, köveit az õsi bretonok imádták. Jóval késõbb a rómaiak vették birtokukba õket, és saját istenségeik nevét vésték rájuk. A kereszténység eljövetelével kereszteket és más szimbólumokat faragtak a kövekre. A helyi néphagyomány szerint azonban a kövek voltaképpen római katonák, akiket a helybéli szent és korábbi pápa, Cornelius (Kornél) változtatott kõvé azután, hogy elûzték Rómából és visszakergették szülõföldjére, Bretagne-ba.

Az egyik (legalább a középkorig általános) hiedelem szerint a kövek fokozták a termékenységet, ezért a meddõ asszonyok éjszakákon át aludtak egy-egy viasszal, olajjal és mézzel megkent cromlechen (több állókövön vízszintesen végigfektetett kõlapon), vagy felhúzták a szoknyájukat és föléguggoltak, vagy lecsúsztak rajta, hogy magukba szívják mágikus erejét. A jelek szerint sokan hittek benne, hogy az állókövek õseiknek az örökkévalóság számára megkövesült szellemeit képviselik. Talán a hívek helyét jelölték ki, akik a termést és az állatokat megáldó druida papok szertartásaira gyûltek össze. Vagy egyszerûen a holtak emlékmûvei voltak? A Carnac szó breton nyelven azt jelenti: "a holtak temetõje".

Egy új keletû elmélet sajátos célt tulajdonít a köveknek. Carnac és más megalitikus lelõhelyek tanulmányozása arra a következtetésre vezette Alexander Thomot, hogy a menhirsorok építõi fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, és a köveket vagy az égitestek, elsõsorban a Hold, a Nap és a csillagok, mozgásának tanulmányozására állították fel, vagy hatalmas csillagászati óra ként használták, amellyel meg lehetett határozni például a szántás és a vetés idejét. Thom szerint ebben a Holdobszervatóriumban a legfontosabb kõ a locmariaquer-i, Er Grah (Tündérkõ) néven ismert, ma már összetört megalít volt. A követ irányjelzõként használva, a holdkeltét és nyugtát, akár a 13 km-re lévõ halmokról és kövekrõl is meg lehetett figyelni.

Talán soha nem tudjuk meg biztosan, milyen jelentéssel bírnak a carnaci óriás kövek, de az mit sem csökkenti az évente hozzájuk özönlõ látogatók ezreire gyakorolt hatásukat. Az a tény ellenben, hogy az a kõ, (amire tájolva mutatnak), egy hatalmas sírdombon állt, arra utal, hogy sokkal inkább a sírok jelölésére õrzésére szolgálhatott, de biztosan nem tudhatjuk… Bár moha borítja õket és sok eltûnt közülük, Carnac impozáns, lenyûgözõ kapocs marad korunk és az európai civilizáció kezdetei között...

    erdekessegek.hu