Hódít a bunkerturizmus

Az elhagyott épületek sorsa Európa szerte kérdéses, Magyarországon a turizmus élesztheti fel őket Csipkerózsika-álmukból.

Az eBay kereskedelmi portálon 20600 fontért, több mint 6 millió forinttért kelt el egy hidegháborús brit atombunker. A vasárnap éjfélkor zárult licit 500 fonttal indult, s három nap alatt az ötvenszeresére ugrott. A legmagasabb ajánlat február utolsó napján meghaladta a 27 ezer fontot, a licitet azonban később bizonytalannak nyilvánították, és törölték.

„Ritka alkalom, hogy hozzájusson a hidegháború történetének egy darabjához. Lélegzetelállító helyen, csodálatos kilátással és eredeti berendezéssel saját bunkere lehet egy kis földdarabon" - volt olvasható az 1959-ben hadrendbe állított bunkert hirdető oldalon.

Egyike volt azoknak a létesítményeknek, melyek a főként önkéntesekből álló Royal Observer Corps - Királyi Megfigyelő Alakulat - kezelésében álltak azzal a feladattal, hogy jelentsék az esetleges nukleáris támadást, és a radioaktivitást. Az Anglia középső részén, a peaki nemzeti parkban lévő objektum egészen 1991-ig, a Szovjetunió összeomlásáig működőképes volt. A bunkerek többsége, mivel elhagyatott területeken állt, a vandálok áldozatává vált. Mára csak néhány - így a most elárverezett is - maradt csak meg sértetlen állapotban.

„A 15-ször 15 méteres alapterületű épület egy mezőgazdasági területen fekszik egy kis dombon, melyről középszerű kilátás nyílik. A fém tolóajtón és aknán keresztül megközelíthető betonépítmény négy méterre a föld alatt van, két helyiségből, egy vegyi WC-ből egy megfigyelő teremből, valamint két szellőzőaknából áll" - olvashatóak a bunker nem kimondottan kecsegtető kondíciói a hirdetésben. Ennek ellenére 42 ajánlat érkezett az ingatlanra, amely mellé a vevőt ingóságként megilleti még egy sziréna, egy zománcvödör, egy marmonkanna valamint egy kötél is.

Bár arról nem szól a fáma, hogy kinek, és mire kellhet 6 millió forintért egy bunker, a XX. század megmaradt háborús létesítményeinek kérdése Európa szerte rendre felmerül. A náci Németország által az Európa nyugati partjai mentén, Finnországtól Spanyolországig felépített Atlanti fal szakértői becslések szerint is 6 ezer bunkert és erődített őrházat számlál. Funkciója szerint a szövetségesek partraszállását kellett volna meghiúsítania, de azt csak késleltetni tudta.

A létesítmények sorsáról megoszlanak a vélemények. Vannak, akik lerombolnák őket, s több százat már meg is semmisítettek belőlük. Több szakértő ugyanakkor az építmények megőrzésért harcol, mivel azok a XX. század katonai örökségének részei, s ha nem teszünk valamit, 20-30 év múlva semmi sem maradhat belőlük. Sokhelyütt az enyészeté lettek, senki sem gondozza őket, lebontásuk pedig hatalmas költségekkel járna. Az Európai Bizottság is a megőrzés pártján áll, néhány éve 100 ezer eurót adtak az Atlanti falat bemutató virtuális múzeum felállítására.

A Németország nyugati részét védeni hivatott, 1936 és 1940 között épített Siegfried-vonal 17 ezer bunkere sincsen jobb helyzetben. Az erődrendszer egy részének múzeumi hasznosítása szintén felmerült, természetvédők pedig elzárkóznak a romok végleges elbontásától. Véleményük szerint az elmúlt 60 évben a természet visszahódította ezeket az épületeket, s mára védett fajok, denevérek, vadmacskák élőhelyeivé váltak.

2006-ban Csehországnak is bunkergondjai voltak, amelyet végül ajándékozással oldottak meg. Az ország nyugati, északi és déli határa mentén kétszáz kisebb-nagyobb erődítmény, s hétezer vasbeton bunker áll. Az objektumokat a várható német támadás miatt emelték, az 1935-ben elfogadott terv szerint 1276 nagyobb, s 15463 kisebb erődítményt építettek volna. A terveket az 1938-as müncheni döntés tette értelmetlenné, mikor a határ menti szudétanémet területeket Németországhoz csatolták.

A felépült objektumok közül a cseh hadsereg csak néhányat használt lőszerek, s hadianyag raktározására, a többit azonban rossz állapotuk, illetve megközelíthetetlenségük miatt le kell rombolni. Az esetleges hasznosítás kapcsán felmerült, hogy az állam eladja őket, de ez nem lett volna nyereséges vállalkozás. Egyenként kellett volna szakértőkkel felbecsültetni értéküket, ráadásul a földhivatali bejegyzés is az államot terhelte volna, ugyanis titkos létesítmények lévén nem szerepeltek a hivatalos nyilvántartásban. A várható hatalmas költségek miatt a cseh védelmi minisztérium úgy döntött, hogy inkább elajándékozzák az ingatlanokat az érdeklődőknek.

A jelentkezők között önkormányzatok, veterán klubok és katonai egyesületek is feltűntek, s a korábbi tapasztalatok azt is bizonyították, hogy a turisták is érdeklődnek a titkos katonai létesítmények iránt, így idegenforgalmi befektetésnek sem utolsó az erődítmények átvétele.

A bunkerturizmus iránti létező igényt itthon is felismerték. A nagyközönség előtt szinte ismeretlen, de alaposabban még a hadtörténészek előtt is csak néhány éve ismert magyar Maginot-vonal 600 kilométeres védelmi vonala mentén a bakancsos turistáknak akar kedveskedni a Zala Zöld Szíve Vidékfejlesztési Egyesület.
A térségben 140 milliós fejlesztéssel az egykori jugoszláv határszakasz mentén az 1950-es években titokban, hatalmas költségek árán kiépített, ám soha nem használt erődrendszerből négy bunkert, és az azok közelében lévő futóárkokat, valamint egy légópincét tesznek rendbe, s helyeznek el bennük geoládákat. Az évek óta egyre népszerűbb, külhonban geocaching névre hallgató játék során pontos GPS-koordinátákkal meghatározott helyeken műanyag ládákat rejtenek el, bennük kisebb ajándékkal, s a lényeg ezek megtalálása. Ha minden a tervek szerint halad, jövőre már kereshetjük Zalában a geoládákat.

hetiválasz.hu